Reg�k&Mond�k

K�t b�ka

Egyszer Jap�nban �lt k�t b�ka, egyik k�z�l�k k�zel Osaka-hoz k�sz�tette a h�z�t, a tengerpartn�l, m�g a m�sik egy tiszta, kicsi foly�ban lakott, ami �thaladt a Kyoto v�ros�n. A nagy t�vols�g miatt nem hallottak soha egym�sr�l, de el�gg� vicces, mindkett�j�k fej�ben egy �tlet sz�letet: l�tni szeretn�k a vil�g egy kis r�sz�t. A b�ka, aki Kyoto-ban �lt, el akart menni Osaka-ba, az Osaka-ban l�v� meg Kyoto-ba, ahol a hatalmas Mikadonak volt a helye.

Nos, egy sz�p tavaszi reggelen mindkett� b�ka elindult az �tra. Az egyik a Kyoto-Osaka �t elej�n�l volt, a m�sik a v�g�n�l. Az utaz�s f�raszt�bb volt, mint amit gondoltak az utaz�sr�l. Az �t fel�n�l k�t v�ros k�z�tt volt egy hegy, amit meg kellett m�szniuk. Sok�ig tartott, de sok ugr�s ut�n v�gre feljutottak, egyszerre. Nagyon meglep�dtek, amikor megl�tt�k, hogy egy m�sik b�ka van el�tt�k!

Csak n�ztek egym�sra, sz� n�lk�l, azt�n meg h�rtelen elkezdtek besz�lgetni a terveikr�l, elmes�lt�k egym�snak, hogy j�ttek el ilyen messzire az otthonukt�l. Elb�v�l� volt, hogy egym�sra tal�ltak �s ugyanarra v�gytak, - egy kicsit tanulni m�s orsz�gokr�l - �s megegyeztek, hogy nem sietnek, ha elf�radnak, �s az �t el�tt m�g pihennek egy kicsit.

"Milyen rossz, hogynem vagyunk nagyobbak" - mondta az osaka-i b�ka - "mert l�thatn�nk mind a kett� v�rost, �s meg tudn�nk mondani, hogy merre menj�nk.

'� h�t ez egyszer�!" - sz�lt a kyoto-i b�ka. - "Csak fel kell �llnunk a h�ts� l�bunkra, �s egym�sra kell ugranunk, akkor l�thatjuk a k�t v�rost!"

Az �tlet nagyon megtetszett az osaka-i b�k�nak, �s egyb�l felugrott, �s a l�b�t a bar�tja v�ll�ra tette, aki szint�n fel�llt. Mindketten �lltak �s megfesz�ltek, hogy olyan magasak legyenek, amekkor�k csak tudnak, �s k�zben biztons�gosan �lljanak. A Kyoto-b�l �rkezett b�ke Osaka fel� ford�totta az orr�t, az osaka-i Kyoto fel�, de egy nevets�ges dolgot elfelejtettek amikor egym�s fej�re �lltak: a nagy szem�k a fej�k h�tulj�n van, �s azt hitt�k, hogy az orruk mutatja az �tjukat, de a szem�k azt az utat l�tta, ahonnan j�ttek.

"�n szeg�ny!" s�rt az osaka-i b�ka, "Kyoto ugyan�gy n�z ki mint Osaka! Semmi �rtelme nem volt ennek a hossz� utaz�snak! Haza megyek!

"Szerintem Osaka csak egy m�solata Kyoto-nak, soha nem kell oda mennem!" - ki�ltott fel a Kyoto-b�l �rkezett b�ka �s a kez�vel leseg�tette a m�sik b�k�t a h�t�r�l, �s mindketten elestek. Ut�na hivatalosan elb�cs�ztak, hazamentek, �s abban a hitben haltak meg, hogy Osaka �s Kyoto, a k�t k�l�nb�z� kin�zet� v�ros, �gy hasonl�t egym�sra mint k�t bors�.

Matsuyama t�kre

Az �si napokban Jap�n egy t�voli r�sz�ben �lt egy ember �s a feles�ge, akik meg voltak �ldva egy gyerekkel, aki a kedvenc�k �s b�lv�nyuk volt. Egy alkalommal a f�rfit elh�vt�k egy messzi megb�z�sra. Miel�tt elment, elmondta a l�ny�nak, hogy ha j� �s engedelmes lesz az anyj�nak, akkor valami nagy aj�nd�kot fog adni neki. Ekkor a j�ember elindult, feles�ge �s l�nya n�zt�k ahogy elmegy.

Amikor v�gre haza�rt, a feles�ge �s a gyereke elrakta a nagy kalapj�t �s a szand�lj�t, le�lt a feh�r gy�k�nyre, kinyitotta a bambusz kosar�t k�zben figyelte, hogy milyen lelkesen b�mul a kisgyerek. Kivett egy nagyszer� bab�t �s egy lakkozott dobozt a s�tiknek, �s belerakta a kiny�jtott kez�be. M�gegyszer belen�zett a kosar�ba, �s megaj�nd�kozta a feles�g�t egy f�m t�k�rrel. A dombor� fele f�nylett, m�g a h�tulja feny�f�kat �s g�ly�kat �br�zolt.

A j�ember feles�ge sose l�tta ezt a t�kr�t el�tte, �s k�v�ncsis�g�ban belen�zett, az volt a benyom�sa hogy egy m�sik n� n�zett vissza r�, k�v�ncsis�ga csod�latt� n�tt.

Nem sokkal k�s�bb elm�lt az �r�me, �s a beteg lett. Miel�tt meghalt, h�vta a gyerek�t �s ezt mondta: "Dr�ga gyermekem, amikor meghalok, vigy�zz ap�dra. Hi�nyozni fogok neked, amikor el kell mennem. De vedd el ezt a t�kr�t, �s amikor egyed�l vagy, n�zz bele �s l�tni fogsz." Amikor ezt kimondta, meghalt.

Egy id� ut�n a f�rfi megint megh�zasodott, �s a feles�ge nem szerette a mostohal�ny�t. De a kisl�ny eml�kezett anyja szavaira, elvonult a sarokba, �s buzg�n n�zett a t�k�rbe, �s l�tta az anyja arc�t, akin nem l�tszott az f�jdalom ami volt rajta a hal�los �gy�n�l, hanem fiatal volt �s gy�ny�r�.

Egy nap a mostohaanya megl�tta, hogy a gyerek guggol a sarokban egy t�rgy fel� hajolva, amit nem l�tott rendesen, felideges�tette mag�t. Ez a tudatlan n�, aki �t�lta a gyereket, �s azt hitte, hogy a gyerek ugyan�gy ut�lja �t, azt gondolta, hogy a mostohal�nya valami k�l�n�s, m�gikus tr�kk�t akar elv�gezni, tal�n k�sz�t egy k�pet �s t�ket sz�rk�l bele. Tele ilyen gondolatokkal, a mostohaanya elment a f�rj�hez, �s elmondta, hogy a haszontalan l�ny boszork�nys�ggal meg akarja �lni.

Amikor a h�z ura meghallotta ezt a szokatlan besz�mol�t, egyenesen a l�nya szob�j�ba ment. �gy megijedt a l�ny, hogy h�rtelen kiejtette a kez�b�l a t�kr�t. Ez volt az els� alkalom, hogy a szeret� apa m�rges lett, mert f�lt att�l, hogy amit a feles�ge elmondott, igaz, ez�rt elmondta a t�rt�netet a gyereknek.

Amikor meghallotta a gyerek a hamis v�dat, megh�kkent apja szavain, �s elmonda, hogy t�ls�gosan szereti �t ahhoz, hogy meg�lje a feles�g�t, akir�l tudja, hogy kedves neki.

"Mit takargatsz?" k�rdezte az apa, akit m�r f�lig meggy�z�tt a l�ny, de m�g mindig �ssze volt zavarodva.

"A t�kr�t, amit m�g te adt�l az any�mnak, �s � a hal�los �gy�n adta nekem. B�rmikor, amikor belen�zek, l�tom a f�nyes arc�t. Olyannak l�tom, amikor m�g fiatal volt �s gy�ny�r�. Amikor f�j a sz�vem - �s �! mostan�ban sokat f�j - el�veszem a t�kr�t, �s megl�tom any�m arc�t, az aranyos, kedves mosoly�t, b�kess�gem lesz, �s seg�t nekem, hogy elviseljem a neh�z szavakat, �s a haragos tekinteteket.

A f�rfi meg�rtette a gyereket, �s m�g jobban szerette a gyermeki �hitata miatt. �ppen amikor a gyerek mostohaanyja, amikor megtudta az igazs�got, megsz�gyen�lt �s a bocs�nat�t k�rte. A gyerek, aki elhitte, hogy az anyja arc�t l�tta a t�k�rben, megbocs�tott, �s �r�kre elt�ntek a bajok a h�zb�l.

Visu a fav�g� �s az �reg pap